1956

Az 1956. november 4-e után megkezdődött a magyar menekültek kivándorlása Ausztria felé. Több mint 200 000 magyar polgár hagyta el az országot. Legtöbbjük, mintegy 180 000 ember Ausztria felé vette az irányt, ott azonban csak kb. 18 000 ember maradt. A többiek az USA, Kanada és Ausztrália felé mentek tovább. Sokan telepedtek le itt, alapítottak családot, és máig sem tértek haza szülővárosaikba.

​

Először az osztrákok lelkesedése nagy volt, azonban ez később alábbhagyott, mert egyik napról a másikra tízezrek lépték át a keleti határt.

​

A magyaroknak menekülttáborokat hoztak létre. Ezek jobbak voltak, mint a debreceni táborok, ugyanis nem őrizték őket, és nem voltak körülvéve szögesdróttal, viszont nagyon zsúfoltak voltak, és az embereknek alig volt mozgásterük, ezért csak egymás hegyén hátán tudtak aludni.

A magyar bevándorlók egyre feszültebbek lettek. Panaszkodtak a kevés élelmiszerellátásra, a rossz körülményekre és gyógyszerekből is kevés volt. Az osztrákok először magyar szervezeteket kértek fel arra, hogy küldjenek magyar nyelvű könyveket, filmeket. Szerveztek sporteseményeket és istentiszteleteket is magyar nyelven. Megpróbáltak minden tőlük telhetőt megtenni, bár nem csoda, hogy nem tudták kézben tartani a dolgokat, hiszen még csak talpra sem tudtak állni a második világháború után.

​

A Traiskirchenben lévő menekülttábor nagyon híres volt. Itt segített az osztrák köztársasági elnök (Heinz Fischer) is a magyarok ellátásában. Ez a hely sátrakkal volt tele, és sok magyart itt szállásoltak el. Még ma is használják, viszont most szír menekültek lakják.

​