1956

Nagy Imre (Kaposvár, 1896. június 7. – Budapest, Kőbánya, 1958. június 16.) magyar

kommunista politikus, gazdaságpolitikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes

tagja. 1953 és 1955 között valamint az 1956-os forradalom alatt a Minisztertanács elnöke.

​

Nagy Imre szegény paraszti családból származott. Tanulmányait Kaposváron végezte. 1914

decemberében besorozták és 1915 májusában behívták katonának. A tanulmányi évet ugyan

befejezte, de vizsgákra nem került sor, a bizonyítványát anélkül állították ki. A kaposvári 44-es közös

gyalogezredhez vonult be. A háború során ezt az ezredet áthelyezték a csehországi Reichenbergbe,

de Nagy Imre nem akart odamenni, ezért áthelyezését kérte a kaposvári Honvédokhoz. 1916 őszén

Hadifogságba került.

 

1945. március 17-én a kormány elé terjesztette a földosztásról szóló 600/1945.

számú miniszteri rendelettervezetet. Ennek célja Nagy Imre szerint az volt, hogy „valóra váltsa a

magyar földműves nép évszázados álmát, és birtokába adja ősi jussát, a földet. A feudális

nagybirtokrendszer megszüntetése biztosítja az ország demokratikus átalakítását, jövő fejlődését és

felvirágzását, a földesúri birtokok parasztkézre adása megnyitja a politikai, társadalmi, gazdasági és

szellemi felemelkedés útját az évszázadok óta elnyomott magyar parasztság előtt.” A Minisztertanács

egyhangú szavazással fogadta el ezt az előterjesztést. A földek kiosztása hivatalosan 1945. március 29-én kezdődött meg Pusztaszeren, a Pallavicini-birtokon.

​

Október 24-én hajnalban kormányfőnek választották. November 4-én rádión jelentette be a második szovjet beavatkozást. Nagy Imre Jugoszláviában kért menedékjogot. 1958. június 16-án kivégezték.

 

1989. június 16-án Nagy Imrét és társait ünnepélyes keretek között újratemették Budapesten, több százezer fő részvételével.